Lackó Róbert 2004 óta foglalkozik mangalicák tenyésztésével. Bár állatokat korábban is tartott, ekkor döntött úgy, hogy tenyészállatok vásárlásába fog. Megálmodta és létrehozta Zebegény melletti telepét, ahol a mangalicák ideális körülmények között fejlődhetnek mindaddig, amíg el nem érik a vágósúlyukat.
– A kezdőállomány hatvan kocából állt, ezt duzzasztottuk fel az évek folyamán 200-300 körülire – magyarázza Lackó Róbert, majd hozzáteszi: jelenleg, a téli vágási szezon végén negyven kocájuk van, de őszre megint gyarapodni fog az állomány.
A mangalicák tenyésztése meglehetősen speciális feladatokkal jár, és nagyban különbözik a nagyüzemi, intenzív tartástól.
– A fő különbség, és egyben maga a kihívás is az állatok tartásának technológiájában van – mutat rá a tenyésztő.
A Zebegény melletti tizenöt hektáros területen extenzív tartással nevelkednek az állatok.
– Úgy is fogalmazhatnék, hogy félvad tartásban vannak, ezáltal pedig teljesen más az életük, mint azoknak a jószágoknak, amelyek egy szűk ketrecben, nagyüzemi keretek között fejlődnek.
Lackó Róberttől megtudjuk, hogy az ő mangalicái, azon túl, hogy teljesen máshogy reagálnak például az emberek közeledésére, mint az intenzív tartású sertések, folyamatosan mozgásban vannak. Mivel félig vaddisznóként élik az életüket, természetesen takarmányozzák őket, de esznek gombákat, kitúrnak bogarakat a földből, így más, gazdagabb tápanyagokhoz is hozzájuthatnak.
Az vagy, amit megeszel – tartja a mondás, és ez igaz az állatokra is. Az extenzív tartási mód jótékony hatása megmutatkozik a hússzerkezeten is. A tenyésztő elárulja: mivel a mangalicák lényegesen lassabban híznak, csodálatosan márványos húsuk lesz, ami semmi mással nem téveszthető össze.
ESZTER
Kapcsolódó cikkünk: Ezért egészségesebb a mangalica