Akik gyakran néznek televíziós főzőműsorokat illetve többször megfordultak már fine-dinging éttermekben, azok számára nem ismeretlen kifejezés sem a szuvidálás, sem az ehhez szükséges konyhai eszköz, a szuvidáló. De hogy pontosan mi ez a gép, mire jó és miként működik, az nem derült ki a műsorokból.
Kezdjük az alapoknál! A szuvidálás azt jelenti, hogy az ételt légmentesen lezárt tasakba, majd vízfürdőbe helyezzük, ahol egyenletes, ugyanakkor viszonylag alacsony, 55-60 fokos hőmérsékleten készül el. Hatalmas előnye, hogy az étel megőrzi színét és textúráját, miközben a mérsékelt hő hatására a tápanyagaiból sem veszít.
A szuvidálás gondolata és a hozzá tartozó első eszközök az 1970-es években születettek meg, hazánkban azonban csupán az elmúlt tíz évben vált ismertté és elismertté a felső kategóriás éttermekben. Georges Pralus francia szakács a libamájat készítette el elsőként ilyen módon a roanne-i Troisgros étteremben, s nagy örömére a nemes alapanyag nem vesztette el zsírtartalmát és a textúrája is sokkal jobb volt, mint a korábbi eljárás után.
A módszer igazi úttörője azonban Bruno Goussault volt, a virginiai Cuisine Solutions vezető kutatója, aki hosszasan tesztelte a hőmérséklet hatását a különféle ételekre, hogy aztán kidolgozhassa az egyes alapanyagok tökéletes főzési idejét és hőmérsékletét.
Az első szuvidáló gépeket az Egyesült Királyságban gyártotta Albert Roux, ma már pedig nemcsak high-tech éttermi eszközként állítják elő, hanem az otthoni fogyasztók számára kompakt darabokat is forgalmaznak. A háztartási szuvidálók ugyanazokat a funkciókat képesek ellátni, mint éttermi nagy testvéreik: elektronikusan vezérelhetők, időzíthetők, az étel elkészültekor pedig hangjelzést adnak.
ESZTER
Fotó: Cuisine Solution és The Spruce
Kapcsolódó cikkünk: A kenyérpirító evolúciója