Korhelykedni jó dolog, ízlelgetem ennek a szónak a tényleges jelentését. A korhely, a részeges. A szó német eredetű: Chorherr, ahol a Chor (a főoltár előtti tér) és a Herr (úr) elemekből áll, már a reformáció idején is a bujálkodó, iszákos papokra mondták, nem véletlen: állítólag a bujálkodás meg az italozás kézen fogva járnak.
Most csak az un korhely levesről lesz szó. Alapvetően kell hozzá savanyú káposzta, köménymagos, babérleveles, erős paprikás kivitelben. Ezt érdemes használat előtt beáztatni, majd kinyomkodni, ezzel be tudjuk szabályozni a savanyúság mértékét. Kell hozzá jófajta kolbász, füstölt tarja, füstölt libamell, szalonna az alaphoz, virsli, vagy vékony debreceni. A füstölt húsokat puhára főzőm, ha sietek, akkor kuktában, a levét megőrzöm.
Egy magas falú lábasban szalonnát és kolbászt pirítok, majd lilahagyma karikákat szórok rá, lassan pirítom, hogy szottyos legyen, majd tört fokhagymát szórok rá, összekeverem, vigyázok, hogy a fokhagyma nem égjen oda. Pezsgőt öntök rá, hagyom elpárologni, majd egy másfél deci friss paradicsomlevet, azt is hagyom nagyobb részt elpárologni, a sűrűje meg fog maradni. Őrölt piros paprikát szórok rá, elkeverem, majd beleteszem a kinyomkodott káposztát. Összekeverem, összefőzöm. Erre öntöm a füstölt húsok levét, és húslevest is, ezzel állítom be a leves savanyúságát. Amikor összefőtt, erről ízlés szerint dönthetünk, hogy mennyire akarjuk, hogy a káposzta átfőjön. Amikor kész beletesszük a karikára vágott sárgarépát, a főtt füstölt húsokat és a nyers debrecenit, így összeforraljuk a levest. A répa maradjon roppanós. Tálaláskor tesszük hozzá ízlés szerint a tejfölt, és friss vágott kaprot, ha van kedvünk.