Legutolsó, egy hónapos ázsiai utunkról hazatérve nehéz megállni, hogy ne a kedvenc távol-keleti ételem ízeit idézzem fel újra, nevezetesen a pad thai-ét. Ez a végtelenül egyszerű, de annál népszerűbb étel – sült rizstészta – klasszikus street foodnak számít Thaiföldön és a környező országokban. Mondhatjuk azt is, hogy a thaiföldieknek olyan a pad thai, mint az olaszoknak a pizza: világhírű, kicsit elcsépelt, és ha jót akarunk enni belőle, legjobb, ha ott keressük, ahol az őslakosok is fogyasztják.
Már utazás előtt komoly listánk volt, a „hol kell majd enni” helyekről. Történt ugyanis, hogy felfedeztünk az interneten egy megszállott thai származású amerikai street food vloggert, Markot, aki a videóiban úgy tud kóstolni és áradozni a kedvenc thai ételeiről, hogy attól még egy éhségsztrájkoló ember is meggondolja magát, és rögtön villát, pontosabban pálcikát ragad. Az ő tippjei alapján indultunk útnak, és milyen jól tettük! Bár már sokadik alkalommal kalandoztunk a thai főváros forgatagában, mégis magával ragadt az a semmihez nem hasonlítható hangulat, ami egy ilyen utcai sütés-főzés-étkezést jellemez. Ahogy a trópusi melegben, a nagyváros dzsungelében a kis kordék körül felcsapnak a gőzök. Ahogy a faszén illata harcba száll a fűszerekével. Ahogy a wokban a tűz fölött serceg a rák és a zöldség, persze csak másodpercekig, hogy minden friss és roppanós maradjon. Mindehhez hozzájön még a felfedezés izgalma, az új ízek utáni vadászat öröme és a meglepetés élménye, hiszen a thai nyelvet nem folyékonyan beszélők tányérjára mindig kerül olyasmi, amire nem gondoltak, vagy amiről nem is tudják, hogy micsoda.
Szóval egy ilyen helyen ettem nemrég Bangkokban a legemlékezetesebb pad thai-omat. A higiénés körülményeket ne részletezzük, maradjunk annyiban, hogy az ÁNTSZ kiküldött megbízottja valószínűleg szörnyet halna, és a hely a legdizájnosabb étterem díját sem nyerné el soha még közönségkedvenc kategóriában sem, viszont Michelin csillagot könnyedén kaphatna, gyanítom több tucat másik társa mellett, amelyeket nem tudtunk már végiglátogatni az összeírt listánkról.
És hogy milyen a (számomra) tökéletes pad thai? Először is nagyon friss. Meg kicsit édes-savanykás, megfelelően fűszeres, aprított mogyoróval és csilipehellyel megszórt, és persze néhány limecseppel megbolondított…
A receptet később volt szerencsém egy helyi főzőtanfolyamon is kipróbálni. Számtalan változata ismert, jöjjön most a rákkal készített verzió! Magyarországon nem éppen alapanyagbarát, de ha valaki kedvet kapna, íme:
Pad Thai Goong Sood, avagy pad thai rákkal
Hozzávalók (1 főre):
40-50 g közepes vastagságú rizstészta
1 teáskanál olaj
1 tk szárított rák
5-6 db rák (farkával együtt)
1 tojás
10 g tofu
babcsíra
kínai metélőhagyma
salottahagyma
édes bazsalikom, vagy korianderlevél
édes kínai retek
1 tk barna cukor
csirkealaplé
pörkölt mogyoró
pad thai szósz (alapjaiban fokhagymából, halszószból, cukorból és tamarindból készített szósz.)
Elkészítés:
Melegítsük fel a wokot közepes hőmérsékletűre. A felhevített olajra dobjuk rá a durvára vágott salottahagymát, a szárított rákot a felaprított retket és a tofukockákat, főzzük 30 másodpercig. Adjuk hozzá a rákot, a cukrot, főzzük további 30 másodpercig.
Adjuk hozzá a felkevert tojást, jól forgassuk össze a wokban lévő alapanyagokat, mintha rántottát készítenénk. Kevergessük, hogy oda ne ragadjon. Tegyük bele az előre beáztatott rizstésztát, majd öntsünk hozzá a csirkealapléből, hogy a tészta megpuhuljon. Ezután kerül bele a pad thai szósz, keverjük el jól.
Dobjuk hozzá a babcsírát, a kínai metélőhagymát, valamint a durvára vágott mogyorót, főzzük még 30 másodpercig.
Így tálaljuk!
A tányérra tegyünk mellé friss limedarabot, aprított mogyorót és szárított csilipelyhet. Szórhatunk rá friss korianderlevelet, vagy édes bazsalikomot, és adjunk hozzá friss babcsírát is.