Tudom, hogy mindenkinek más a napi étkezési ritmusa, de talán senki nem vitatja, hogy a reggeli mennyire fontos. Ezen belül a reggeli asztalnál van, aki a tojásra esküszik, van, aki egy kiadós szendvicsre, na és aztán vannak a „müzlisek”. Nos, én évek (pontosabban évtizedek) óta az utóbbiak táborát népesítem. Nem feltétlen az egészség tudatosság, inkább az édeskés ízek csábítása vitt erre az útra anno tinédzserként. Gyors, finom és könnyű, mi kell ennél több reggelire, gondolhatná az ember lánya. Hát… még sok minden apróság, ahogy később rájöttem.
Először is kérdés hogy, ki mivel szereti a müzlit. Alapvetően tejbe öntik, de már itt gondok léphetnek fel, mondjuk a tejérzékenyek körében, vagy azoknál, akik nem rajonganak a tejért önmagában. Persze ma már nem kuriózum a rizs-, vagy zabpehelytej, ami tökéletes alap lehet. Én mindig is joghurttal ettem, de hamar leszoktam a kész gyümölcsös joghurtokról több okból kifolyólag. Az egyik, hogy túl édesnek találtam őket, a másik, hogy rémsztorikat olvastam arról, hogy a kitűzött ízt és az ahhoz elképzelt színt mivel érik el a gyártók. Gyorsan kialakult a szokás, hogy a natúr joghurtot a saját magam által készített lekvárjaimmal ízesítsem. Persze így is kerül bele valamennyi cukor, de nagyságrendekkel kevesebb, arról nem is beszélve, hogy a gyümölcs, amiből készült, az tényleg gyümölcs. És, akkor jöhet is a főszereplő, maga a müzli. Ezt a szót gyűjtőfogalomként értelmezem; beleértem a zabpehely keveréket, a puffasztott rizs-, vagy búzapelyhet, a corn-flakes-eket és legnagyobb kedvencemet a „crunchy” müzliket is. Számtalan példányukat teszteltem már, néhányuk előkelő helyezést is ért el a saját ranglistámon. A hosszú távú tapasztalat azonban az, hogy mint minden élelmiszeripari késztermék, ezek sem azzal a szent céllal jöttek létre, hogy a mi egészségünket és alakunkat a végsőkig óvják és kényeztessék. Egy egészségesnek hitt fitnesz müzli néha annyi cukrot tartalmaz, hogy ihaj, és akkor még nem is foglalkoztunk a benne lévő liszttel, tartósítószerrel, ízfokozókkal, mesterséges aromákkal és egyéb nem kívánt kategóriákkal. Szóval, nem maradt más, mint a crunchy müzliből, szofisztikáltabb nevén a granolából is legyártani a saját házi verziómat. Nos, amióta ezt először megtettem, azóta ritkán kerül üzleti a tányérba…
Jó hír, hogy a granola elkészítése pofonegyszerű, ráadásul egy sütéssel több heti adagot tudunk megcsinálni, ami aztán egy jól záródó tárolóban sokáig el is áll. Íme az én bevált receptem, ami még nekem sem szentírás. Mind hozzávalóiban, mind arányaiban gyakran variálom, attól függően, hogy éppen mit találok a spejzben. Nem hiszem, hogy el lehetne rontani!
Hozzávalók:
3 ek búzakorpa
1 ek lenmag
120 g kókuszzsír, vagy vaj
150 g zabpehely
50 g mogyoró
50 g mandula
50 g dió
25 g kesudió
50 g mazsola
50 g aszalt áfonya
10-12 szem aszalt szilva
2 tojás fehérje
1 ek kókuszvirágcukor, vagy méz
Előkészítem a magvakat, ami abból áll, hogy a mandulát, a diót és a kesudiót durván összevágom, a mogyorónak pedig leszedem a héját, miután kicsit megpörköltem egy serpenyőben. A szilvákat szintén fel szoktam pár darabba vágni. A búzakorpát, a lenmagot és a zabpelyhet egy nagy tálban elmorzsolom a kókuszzsírral, vagy vajjal, ami a kéz melegétől szinte teljesen felolvad a többi hozzávalóval. Ezután hozzáöntjük az előkészített magvakat és az aszalványokat, valamint a cukrot, vagy mézet. Végül kézzel beledolgozom a tojásfehérjét és már mehet is egy sütőpapírral kibélelt tepsire, ahol picit ellapogatom.. 180 °C-on kb 20 percet sütöm, amíg szép aranybarna lesz. Hagyjuk kihűlni, majd tördeljük finoman össze és már el is tehetjük!