© 2018 Foodyny.

Csajozni jött a Balatonra, de végül a magyar vidékbe szeretett bele. Húsz évvel később valószínűleg ő érleli a legjobb húsokat az országban, viszi a magyar marha jó hírét, és hamarosan egy videósorozatban mutatja meg, hogyan lehet recept helyett olasz életérzésből főzni.

Roberto Foodyny konyha8

Fotó: Széchenyi Márk

Roberto Favaro igazi szabad szellem, akit két 17 éves, szerelmes fiatal engedett ki a palackból Észak-Olaszországban. Szülei kapcsolatát az ő születése sem menthette meg, és az ifjú apuka hamarosan Magyarországon telepedett le. Őt jött meglátogatni két évtizeddel ezelőtt a most 36 éves Roberto, vagy ahogy mindenki nevezi, Robi.

Roberto Parlament

 

Neki tényleg a Balaton volt a Riviéra
– Az olasz srácoknak a Balaton maga volt a mennyország 1996-ban. A következő évben már haverokkal jöttem, aztán még több haverral. Természetesen a magyar lányok szépsége vonzott minket, de én már akkor is legalább annyira csodáltam a magyar táj szépségét – emlékszik vissza Roberto, aki sokáig nem is látta a fővárost, mert apja könnyűipari érdekeltségei miatt mindig Kecskemét környékére, Kiskunfélegyházára és Tiszakécskére érkezett. A magyar nyaralások között odahaza ruhatervezést tanult. Miközben nappal a ruhaanyagok szerkezetének elsajátításán fáradozott, délután és esténként a vendéglátásban pallérozódott. Kipróbálta magát minden területen, de sem pincérként, sem szakácsként nem akart ott ragadni egyik étteremben sem, mert maximum egy feleség mellett tudja elképzelni a végleges horgonyvetést. – Azt már fiatalon éreztem, hogy nagyon nagy a világ. Akkora, hogy én nem engedhetem meg magamnak, hogy egy helyen éljem vagy dolgozzam le az életem. Hogy jobban értsem ezt a hatalmas világot, a középiskola után pszichológia szakra jelentkeztem.

Agyszövetek helyett pamutszövetek
A nagy túljelentkezés ellenére, Roberto bejutott a képzésre, ám nem sokáig volt egyetemista, mert hívást kapott a korábbi tanulmányait finanszírozó Benettontól. Pár héttel a visszautasíthatatlan ajánlat után az ifjú olasz ismét Magyarországon találta magát, ám ezúttal már nem nyaralni érkezett, hanem a divatcég egyik varrodáját vezetni. A bemutatkozás jól sikerült, és hét hónap múlva már Ukrajnába küldték, hogy pamuttermelésre alapítson gyárat.
– 2002-ben nyitottam az üzemet a Benettonnak Beregszászon, ahol akkor még múlt századi viszonyok uralkodtak. Öltönyben aludtunk, olyan hideg volt a szállodában, ahol este hétkor lekapcsolták a fűtést és a villanyt. Ilyen körülmények között sikerült elindítani a 150 fős vállalkozást egy 1400 négyzetméteres gyárépületben. Huszonhárom voltam akkor, és mindent elértem egy idegen országban, amit egy vállalkozó elérhet – meséli Roberto, aki még éttermet is nyitott a 2006-os foci-világbajnokság alatt. Poénból, csak hogy ne unja annyira a robotot, és legyen hol nézni a meccseket. Minden este telt ház volt.

Roberto Foodyny konyha3

Fotó: Széchenyi Márk

Szenvedélyből kell főzni, nem receptekből
Nem volt ideje az alapanyagokkal vagy a kiszolgálással foglalkozni, annyira lekötötte a gyár. Hajnaltól ott melózott, majd miután hazamentek a munkások, hozzálátott az ügyintézéshez.
– 2009-ben egy reggel a szokásos menetrend szerint mentem a gyárba, és megkérdeztem magam: Robi, mit keresel itt, te most boldog vagy? Fontos embereket veszítettem abban a hét évben, nem utaztam a haverokkal, nem foglalkoztam azzal, ami az igazi szenvedélyem. Még aznap felhívtam a Benettont, hogy keresek valakit, akinek átadhatom a gyárat. Büszke voltam magamra, amikor munka és vállalkozás nélkül visszaköltöztem Magyarországra.
Mindig idősebbek között mozgott: a kis korkülönbség miatt szinte az apja társaságával nőtt fel, de a nagymamái és a környékbeli termelők is nagy hatással voltak rá. Elmondása szerint, amellett, hogy rengeteg élettapasztalattal gyarapodott gyerekkorában, a kreativitása is innen ered. Ezt a kreativitását igyekszik most a gasztronómia területén kamatoztatni egy olyan csapat vezetőjeként, amely az utcán szerveződött, és ott is dolgozik.

Roberto Foodyny konyha5

Fotó: Széchenyi Márk

– Nem azért vagyunk mi utcagyerekek, vagyis Ragazzi di Strada, mert rosszak vagyunk, hanem mert nem vagyunk azok az irodában ülő típusok. Mind az öten egész nap jövünk-megyünk. Nem az iroda köt össze minket, hanem az étel szeretete. Azért vállaltam, hogy kamera elé állok, hogy megtaláljanak minket a hasonlóan gondolkodók. A két filmsorozattal az a célom, hogy bebizonyítsuk, nem kell grammra ismernünk a recepteket, hogy megmutassuk, lehet zenére főzni, hogy mindenki lássa, a szakácsok és szakácsnők a modern kor alkimistái – foglalja össze Roberto a hamarosan induló Youtube sorozatok ars poeticáját.

Címkék :

Cikkajánló

Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szóló szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére.