© 2018 Foodyny.

Kiss Orsi műsorvezető és fitneszedző körül mindig zajlik az élet, de ha finom falatokról van szó, ő is megadja a módját az étkezésnek. Gyerekkori emlékeiről, a szoros családi kötelékekről és a mumusnak tekinthető folyadékpótlásról beszélgettünk.

kiso1

A kisgyermekkorát Bagdadban töltötte. Van olyan íz, illat vagy étel, amely eszébe jut erről az időszakról?

– Igen, az igazi arab kenyéré. Mindig két fajtát hoztak, az egyik ropogós, a másik friss, puha és meleg volt. Itt van az íze a számban mindkettőnek, sajnos azóta sem ettem olyat. Ugyanakkor pozitív példát is tudok mondani: Kuvaitban a család nagy kedvence volt egy gyorsétteremlánc, imádtam a káposztasalátájukat. Amikor itthon is megjelent, félve kóstoltuk, de örömmel tapasztaltuk, hogy ugyanolyan. A mai napig Kuvait jut eszembe, ha ezt eszem. Arab kenyér ügyben pedig várom a tippeket, javaslatokat! Hol kóstoljam?

Az iraki konyha meglehetősen fűszeres, ami nem igazán a gyerekek kedvence. Az édesanyja most mit mondana, kint mit szeretett leginkább fogyasztani?

– Sült krumplit rántott hússal. Imádtam a rántott húst, sokáig nem is voltam hajlandó mást enni. Anyukám kénytelen volt trükkhöz folyamodni, így zöldségeket panírozott be, én pedig elhittem, hogy „rántott husika”. Apukám gyakran evett rántott rákot, egyszer megkóstoltam, és utána annak lettem a rabja. Sajnos csak étteremben tudtunk ilyen különleges falatokat enni, anyukám a mai napig nem hajlandó rákot készíteni, ha apukám azt szeretne enni, én vagyok a szakács.

kiso2

Később műkorcsolyázó lett, ami fegyelmezett táplálkozást igényel. Mire kellett fokozottan figyelnie a kamasz éveiben és mire már felnőttként?

– A kilencvenes évekről beszélünk, akkoriban nem volt magas szinten a táplálkozástudomány. Ráadásul szerencsés alkat voltam, pálcikavékony, nem kellett különösebben a súlyomra figyelni. Kamaszként előfordult, hogy megettem edzés előtt egy kiló ropogós fehér kenyeret. Illetve a kilencvenes évek közepén kezdtek bejönni a táplálékkiegészítők, fehérjeporok; az edzőm javaslatára rendszeresen fogyasztottam, de miután "gyönyörűen" elkezdtem hízni, hamar abbahagytam. 36 éves koromig nem volt problémám a súlyommal, két-három kiló ingadozott le-fel. Aztán 2016-ban ért egy trauma, azóta elég sok egészségi problémával küzdök, és nehéz feldolgozni, hogy már nem egy 50-52 kilós nő néz vissza rám a tükörből. De hiszem, hogy egyszer visszanyerem az álomalakomat.

Úgy tudom, hogy a szüleivel nagyon szoros a kapcsolata. Vannak önöknél klasszikus vasárnapi ebédek?

– Abszolút vannak, bár igen változatos. Ha szigorúbb diétát tartunk – apukám cukorbeteg, nővérem és én inzulinrezisztenciával küzdünk –, akkor anyukám ennek megfelelően süt-főz. Mert igen, a klasszikus vasárnapi ebédek, akárcsak az ünnepek, természetesen anyu főztjével az igaziak. Aztán akad, amikor a kedvenceinket "rendeljük meg", és természetesen olyan alkalmak is vannak, amikor anyu is pihenhet, és étterembe megyünk. Négy-öt hetente tiszteletünket tesszük Kistarcsán a kedvenc éttermünkben.

kiso3

Jelenleg nemcsak műsorvezetőként dolgozik, hanem az egyik fitneszközpontban is tart aerobikórákat és rendszeresen fut is. Úgy képzelem, egy nap akár 48 órából is állhatna, azt is kitöltené. A folyamatosan pezsgő mindennapokban hogyan tud arra figyeli, hogy mit eszik és iszik?

– Hét évig dolgoztam egy fitneszközpontban, de január óta már saját lábon állok, és az általam kidolgozott Fitt szezON programot viszem Zuglóban, egy kisebb, 12 fős csapattal. Április végén ér véget a 16 hetes program, de már most négy-nyolc kilóval vékonyabbak és sokkal magabiztosabbak a vendégeim. Nagyon büszke vagyok rájuk! Akik ismernek, valóban úgy gondolják, hogy földönkívüli vagyok. Egyrészt, mert egy hét alatt is annyi minden tud történni velem, mint másokkal egy év alatt sem. Erre szokta az egyik barátom azt mondani: "Orsika, én úgy unatkoznék, ha Te nem lennél!" Azt szeretem, amikor tényleg zajlik az élet, ilyen a habitusom. A megfelelő folyadékbevitellel mindig volt problémám: annak idején orosz edzőim voltak, az edzőtáborokban két deci vizet kaptunk ebédre és két decit vacsorára. Szálkásítottak minket, de senki nem szólt nekik, hogy azt nem edzőtáborban kellene, napi hat-nyolc óra korcsolya-, szárazedzés, balett és futás mellett. Sajnos hozzászokott a szervezetem. A napokban is előfordult, hogy délután kettőkor, az ebédnél jutott eszembe, hogy aznap még nem ittam, csak egy kávét. Igyekszem figyelni, de egy-egy "elhavazós" napon sajnos előfordul ilyen is.

Kapcsolódó cikkünk: Hajós András: A GastroSong egy hirdetőoszlop, amit én találtam fel

Cikkajánló

Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szóló szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére.