© 2018 Foodyny.

171 évvel ezelőtt a márciusi ifjak reggel 8-kor találkoztak a Pilvax kávéházban, ahol reggelijük mellett Jókai felolvasta a 12 pontot és Petőfi először szavalta el az éjjel megírt Nemzeti dalt.

Az eseményeket, miszerint a jogi egyetemre indultak és ezután telefonos segítség, közösségi média, sms, köremail vagy Facebook esemény nélkül is több tízezresre dagadó tömeget generáltak maguk köré, mind ismerjük, nemzeti identitásunk sejtszintű részévé vált.

Orlai Petőfi

Kép forrása: commons.wikimedia.org

Arról azonban ritkán esik szó, hogy vajon mit ettek Petőfiék azon a napon, vagy abban az időszakban?

Petőfi nem volt tehetős ember, pénztárcájára rendre figyelnie kellett. A kávéházakban kínált legolcsóbb reggeli a meleg habos tej volt péksüteménnyel. Leginkább az előző napival, így elődeink tőlünk eltérően, nem élvezetből, sokkal inkább szükségből mártogattak.

Legtöbbször ez volt a városi ifjak reggelije. Valamilyen meleg ital, kávé, kakaó, csokoládé vagy tej és mellé vagy abba mártogatva, kuglóf, kalács, édes aprósütemény esetleg diákkenyér, vagy püspökkenyér, ami Petőfi egyik elsőszámú kedvence volt magvakkal dúsítva, jó édesen, sok gyümölccsel. Sokat elárul, hogy a Pilvax kávéház egyik népszerűsítő reklám mondata az volt, hogy „reggelienkint fris tejföl vagyon”.

Aki esetleg nem szerette édes ízzel kezdeni a napot, azt virslivel, kolbásszal várták. A feljegyzések szerint ebből Petőfi leginkább a tormás, fokhagymás verziót szerette.

A kor gasztronómiai jellegzetességeit eredeti, megmaradt étlapokon és szakácskönyvek lapjain érhetjük tetten, amiből a legautentikusabb talán, a piaristák szakácsnőjének, Rézi néninek szakácskönyve, aki így készítette a diákkenyeret.

RÉZI NÉNI

Hozzávalók:

•                               250 gramm liszt

•                               1 kiskanál só

•                               1 dl tej

•                               fél zacskó porélesztő vagy negyed kocka friss

•                               2 evőkanál cukor

•                               1 tojás

•                               1 evőkanál vaj

•                               120 gramm aszalt gyümölcs-csokoládé keverék (mazsola, aszalt szilva, datolya, aszalt körte)

•                               60 gramm mag (dió, mandula, mogyoró)

A tejet meglangyosítom. Elkeverem a cukorral és az élesztővel, majd belekeverem a tojást, és a sóval elvegyített lisztet is. Ha összeállt, a vajat is hozzágyúrom. Sima tésztát dagasztok belőle, majd beledolgozom a felaprított gyümölcsöket és a magokat is. Letakarva hagyom körülbelül 40 percet kelni. Cipót formázok belőle, majd így is hagyom kelni 30 percig. Ezután megkenem tojással, 180 fokosra előmelegített sütőbe tolom, és körülbelül 35-40 perc alatt aranyszínűre sütöm.

Petőfi rajongott a túróscsuszáért, mint ahogyan arról említést is tesz Úti leveleiben.

csusza

„Szeretőmet, a franciákat, a túrós tésztát, és a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki.”

(Úti levelek Kerényi Frigyeshez, 1847, Füzesabony)

Másik kedvence egy véletlenül elkészült étel, a későbbiekben székelygulyásként elhíresült fogás lett. Az étel Székely József főlevéltároshoz kapcsolódik, akivel a költő gyakran járt a Gránátos étterembe. Egy alkalommal olyankor érkeztek, amikor szinte már csak maradék volt a konyhában. Az étterem tulajdonosa egy hirtelen gondolattól vezérelve, összekeverte a konyhán megmaradt savanyú káposzta főzeléket és pörköltet. Az új fogás hatalmas sikert aratott, legközelebb már direkt, de ezt kértek.

Arról is szólnak írások, hogy Petőfi szerette a pecsenye húst, a paprikás csirkét és a gulyást is. Ez utóbbit egy hosszúra nyúlt éjszaka után, akár még reggelire is fogyasztotta.

Kedvelte a kávét is, az aludttejért pedig egyenesen rajongott.

„Somoskő felé járva pedig egy parasztasszony házához hítt bennünket, s ott – fölszólítatlanul – jól tartott édes és aludttejjel”. – meséli a költő. Ha szeretnénk megkóstolni, mindenképpen „rendes”, azaz igazi, házi tehéntejet kell beszereznünk és azt a konyhában egy tálban hagyni, időnkét ellenőrizve, hogy megaludt-e már, ami kb. 2 nap alatt történik meg. A dobozos, tartós tejek nem alszanak meg.

Petőfi írásaiban alapvetően kevés az ételhez kapcsolódó utalás, és azt a keveset is leginkább az Úti jegyzetekben találjuk. „Főztem a kukoricagombócokat közlegénytársaim számára...” - Írja Petőfi 1845-ben.

Akkoriban a kukoricadarából gombócot gyúrtak, és ezt főzték egyszerű rántott levesbe betétnek vagy a kész kukoricakását, puliszkát hagyták kihűlni, megmerevedni, és ebből szaggattak gombócokat, amit aztán mákba vagy morzsába forgattak.

Ha ki akarod próbálni Rézi néni szerint így készítsd el:

Hozzávalók:

•                               150 gramm kukoricadara (vagy -liszt)

•                               1 liter víz (lehet fele tej, fele víz)

•                               1 nagy csipet só

•                               1 evőkanál cukor

•                              1 evőkanál vaj

•                               100 gramm zsemlemorzsa

•                               méz, porcukor

A vizet felforralom, sózom. Egy habverővel folyamatosan keverve beleöntöm a kukoricadarát. Sűrű kevergetés mellett körülbelül egy órát főzöm, vagy amíg a két ujjam közé csippentett kis darab kásában már nem érzek kemény szemeket. (A főzési idő rövidebb, ha lisztet használok.)

Nehéz elhinni, pedig igaz, hogy Petőfi és kortársai gyakran fogyasztottak éti csigát. Jókai Mór, aki az Aki holta után áll bosszút című kisregényében így emlékezik vissza:

„Színház után elmentünk vacsorálni a Sperlbe (ott volt a Váci-utcán egy kurta kocsma), oda járt Petőfi rendesen. Télen szerette a csigát, nem a tésztát, hanem a valóságos csiga-bigát, ecettel, tormával, amitől én irtóztam, és hozzá karlócai ürmöst ivott (egy pisztolyt esténként = 2 deci).”

Cikkajánló

Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szóló szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére.