Az új étlaphoz új séf is dukál?
- Nem minden esetben, de mi valóban séfváltásban vagyunk. Aki eddig vezette a konyhánkat, kreatív, jó vezető volt, de egy idő után nem találkoztak az elképzeléseink a jövőt illetően. Úgy éreztem és a jelek szerint ő is, hogy az én terveimhez új lendületre van szükség a konyhában.
Az étlap összeállítása során mik lesznek azok a szempontok, amiket szem előtt fognak tartani?
- 1989-óta folyamatosan arra törekedtünk, hogy megfeleljünk az új trendeknek. A kezdet kezdetén, és most a 90-s évekre gondolok, olyan gasztronómiát és alapanyagokat hoztunk, amiről más éttermek, sőt a vendégek még csak nem is hallottak. A világ még alig nyílt ki, már pozitívak voltunk, de ingerszegények. Az akkori séfjeimet végig utaztattam a világban, hogy lássanak, tanuljanak. Meg is volt az eredménye. Behoztuk Európát, a világot a Robinson fehér asztalára. Akkoriban hetente jártam Bécsbe friss halért, rákért. Kuriózum voltunk minden téren, ebbe persze beletartozott az is, hogy az éttermet a Városligeti tóba építettem egy kis szigetre. Megjegyzem ez utóbbi ma már lehetetlen lenne, de a rendszerváltás előtti években senki nem tételezte fel, hogy ezt meg is lehet valósítani. Időközben a világ nagyot változott, és a vendégek már úgy jöttek és jönnek a mai napig, hogy a megtapasztalt gasztronómiai élményeket, ízeket újra akarják élni. Erre maximálisan képesek vagyunk. Az elégedett, visszatérő vendégnél nincs nagyobb elismerés. Ugyanakkor látom azt is,- mivel étterembe járó vagyok én is- hogy az ételek elkészítésének technikája egyen ízt és egyen tálalási stílust adott számos ételnek. Az elmúlt pár hónapban azonban húztam egy határvonalat és nem akarom azt csinálni, amit a többiek. Nálunk arról kell szólnia egy ételnek, amihez nem kell értelmező kéziszótár és nagyító, jó ízekkel azt kell főzni, amit a nagybetűs Vendég szeret.