Miután túltettük magunkat a hagymás sültvéren, leteszteltük a hájas tésztát, megtanultuk a tökéletes sonkakészítés ötlépéses szentírását, elsajátítjuk a hurkakészítés tudományát is. Mert mit sem ér a disznótor kolbász, véres és májas hurka nélkül!
A bontás után a sertés minden részét felhasználják, mire a hurkatöltésre kerül a sor, már többnyire csak a belsőségek maradnak. A véres mellett májas hurkát készítenek leggyakrabban, most a Foodyny is ezt mutatja be.
Egy kiló sertésmájhoz ugyanennyi húsos tokaszalonnára, két kiló tüdő-szív kombinációra van szükség. Fő alapanyag a rizs is, ebből fél kiló kell, megy hozzá még ugyanennyi vöröshagyma és ugyanennyi zsír, só, bors, majoránna, fűszerpaprika és szegfűbors.
Első lépésként a tokaszalonnát és a tüdőt megabáljuk, majd lehűtjük és a májjal együtt ledaráljuk. Közben megfőzzük a rizst is. Egy nagy keverőtálba öntjük a darált belsőségeket, majd hozzáadjuk a többi alapanyagot, és fűszerezzük. A zsírban megdinszteljük a kockára vágott vöröshagymát, és félretesszük. Amíg az alapanyagok részben hűlnek, részben pedig a felhasználásra várnak, mossuk ki többször a hurkabelet. Hurkatöltő segítségével készítsük el a kedvünk szerint méretezett hurkáinkat, a végeit pedig kötözzük le. Ezt követően már nincs más hátra, mint hogy lassú tűzön megfőzzük és hidegre tegyük. Fogyasztás előtt tepsibe sorakoztatjuk, megszurkáljuk és tökéletesre sütjük.
A hagyományos májas hurka mellett a fesztiválokon egészen különleges változatokkal is találkozhatunk: készülnek sütőtökös, gombás, őzhúsos kolbászkák is, de tájegységenként eltérő specialitásokba is belefuthatunk. Baranyában a krumplis-tüdős, Tolnában a burgonyás-májas változatokat kedvelik, országszerte ismertek a velős-hurkák is, amelyek alapanyaga többnyire abált sertésagyvelő és fejhús.
ESZTER