Zoli és Robi egy-egy pizzaláncnál dolgozik szakácsként. Egyikük London külvárosában, másikuk egy borsodi nagyvárosban próbál boldogulni. Vajon mekkora a fizetésük közötti különbség?
Zoli két évvel ezelőtt döntött úgy, hogy maga mögött hagyva Magyarországot, Londonban kezd új életet. Korábban is pizzakészítőként tevékenykedett, így adott volt számára, hogy kint is ebben a pozícióban keres magának munkát.
– Kifejezetten a külvárosban szerettem volna munkát találni, mert az albérletemhez közel akartam dolgozni. Mivel itt a szobaárak jóval alacsonyabbak, mint a belvárosban, egyértelmű volt, hogy erre kezdek el keresgélni – meséli a Foodynynek. Zoli két hét alatt talált is magának munkát egy londoni pizzaláncnál, ahol azóta is dolgozik.
– Szeretem a munkahelyemet, igazi multikulti környezet vesz körül. A konyhán körülöttem mindenki, úgymond bevándorló, vannak lengyelek, szerbek és afrikai származásúak is – magyarázza, majd hozzáteszi: a fizetésével is elégedett, amellett ugyanis, hogy ki tudja fizetni a lakhatását, jut még szórakozásra, arra, hogy félretegyen, és hogy egy évben kétszer el tudjon utazni a barátnőjével.
– Az órabérem jelenleg nyolc font, ami nagyjából 2800-2900 forintnak felel meg – mondja. Így hetente minimum 114 ezer forintnak megfelelő összeget visz haza. – Azért mondom, hogy minimum, mert nem egyszer túlórázom, annak az órabérét pedig szintén kifizetik, ráadásul emelt összegben, úgyhogy a heti 150 ezer garantált – teszi hozzá.
Robi Borsodban dolgozik, szintén egy franchise hálózatnál, ő is főállásban készíti a pizzákat már három éve.
– A munkakörülmények nem a legjobbak, állandóan változik a kollégák köre, hatalmas a fluktuáció. Volt úgy, hogy egyik nap jött egy új srác futárnak, másik nap pedig azt mondta, hogy ennyiért ő inkább otthon marad – meséli Robi, aki alapvetően a saját munkakörével elégedett, de tény, nem él fényűzően.
– A fizetésem egy hónapban bruttó 200 ezer forint, a havi összes nettó jövedelmem így 133 ezer – teszi hozzá. Robi szerint ez valóban nem sok, a helyi viszonyokat tekintve azonban nem panaszkodhat, legalább van munkája, aminek ellenértékét minden hónapban a számlájára utalják.
– Az, hogy ötödikéig fizetést kapok minden hónapban, itt Borsodban nagyon sokat számít, legyen bármilyen kevés is az összeg, biztonságérzetet ad – fejti ki.
Robi azt mondja, nem akar külföldre menni, nem is beszél idegen nyelvet, és hisz abban, hogy mindenkinek a saját hazájában kell boldogulnia. Gyereket egyelőre nem terveznek a barátnőjével, kivárnak még néhány évet, hátha megérkeznek az európai bérek.
ESZTER
Kapcsolódó cikkünk: Ennyit keres egy magyar felszolgáló Ausztriában és itthon