Ahogy minden kornak megvannak a jellegzetes ruhadarabjai – amelyekre általában némi szörnyülködéssel vegyes nosztalgiával tekintünk –, úgy a gasztronómiában is voltak, vannak menő divatételek. Ma tudjuk, mi a trend, de nézzük, miért rajongtak az 1950-es évektől! Időutazás következik az ételek világában, kontinenseken át.
Amerikában a tv-vacsi fogalmát 1953 vezette be a Swanson&Sons cég. Az első, sütőben melegíthető, 25 perc alatt elkészülő menü hálaadásnapi pulykából, cornbread dressingből (klasszikus déli hálaadásnapi köret), borsóból és édesburgonyából állt, mindez három rekeszre osztott alumínium tálcára csomagolva került a boltok polcaira. Bár Swansonék 1962-től a tv-vacsi kifejezést nem használták, a műfaj továbbra is töretlen népszerűségnek örvendett: idővel lett tv-reggeli, éhes ember vacsorája, majd a nyolcvanas évek második felében a süthető tálat mikrózhatóra cserélték.
Itthon sorra nyíltak az olcsó ételeket kínáló népbüfék, a II. világháborút követő években az étterembe járás luxusnak számított. A népbüfék azonban taroltak, a hírhedt Ilkovics például hajnalban péksüteménnyel várta a munkásokat, majd reggel 8-tól már étteremként működött. Olcsó volt, ami az alapanyag-használaton is meglátszott: rengeteg rósejbni fogyott, a bécsi szelet pedig nemes egyszerűséggel tehéntőgyből készült.