Következő ünnepi klasszikusunk nem éppen a magyar konyha édesgyermeke, ennek ellenére úgy gondolom elfér 1-2 "idegen" klasszikus az ünnepi asztalon.
A wellington bélszín a brit konyha kihagyhatatlan ünnepi étele, mindemellett összetevőlistája miatt, a magyar néplélekhez is könnyen utat talál.
Hozzávalók:
A mártáshoz:
Érdemes a mártással kezdeni, mert sok időt igényel.
A hagymát a fokhagymával és a fűszerekkel megdinszteljük, hozzáadjuk a húst, azzal lepirítjuk, rálöttyintjük az ecetet.
Felöntjük a portóival és felkaparjuk az edény alján letapadt pörzsanyagot.
Ráöntjük az alaplevet és lassú tűzön kb 2-3 óra alatt szirupos állagúra forraljuk (kb. negyedére).
A húsra kevés olivaolajban kérget sütünk, körbesózzuk, borsozzuk, ha kész, bedörzsöljük a mustárral, félretesszük.
A gombát és a fokhagymát nagyon apró (3 mm*3 mm) kockákra vágjuk, kanál vajon megpírítjuk, sózzuk borsozzuk. A pirítás végén hozzáadjuk a petrezselymet és a kakukkfüvet.
Nagyméretű deszkát befedünk fóliával téglalap alakban, fedésben ráterítjük a sonkaszeleteket, egyenletesen elkenjük rajta a gombakrémet.
Beletekerjük a bélszínt, majd szorosan összefogjuk, 10-20 percre hűtőbe tesszük.
A leveles tésztát kiterítjük, kicsit benedvesíjtük és belecsomagoljuk a bélszínt.
200 fokos előmelegített sütőben mérettől függően 25-30 perc alatt készre sütjük.
Akkor jó, ha a bélszín közepe (minimum) rózsaszín és szaftos marad.
Vajas burgonyapürével és gyökérzöldségekkel tálaljuk, egy kis pecsenyelével is meglocsoljuk.
További cikkek, receptek a gerillagasztro.blog.hu oldalon!
Jó étvágyat!
Kapcsolódó cikkünk: Camembert Wellington módra