A korábbi sikerekre tekintettel február végén harmadik alkalommal is megrendezésre került a nagy szegedi steak- és borkóstoló. A gasztronómiai est szervezője és házigazdája ezúttal is a Famous amerikai étterem volt. Az első és a második alkalmat elszalasztottuk, még egyszer nem követhettük el ugyanazt a hibát.
A Famous-ről többször cikkeztünk már, de az utolsó beszámolónk óta fontos változások történtek az étterem életében. Egyrészt 2018 nyarán maguk mögött hagyták a szegedi bulinegyedet, és a belvárosba költöztek, másrészt steak házzá avanzsálva olyan húsokat vonultattak fel, amelyek szegedi viszonylatban egyedülállónak mondhatók. Az egykori Brnoi étterem helyén újjászületett Famous-ben régi kedvenceink mellett olyan új fogásokat is felvettek az étlapra, mint a rib-eye steak, a texas steak, az új-zélandi bélszín vagy a vörös tonhal steak.
Az új profilba illeszkedő gasztronómiai eseményt az étterem tulajdonosa nyitotta meg. Ferkov Lajos hosszasan mesélt a marhahús részeiről, a steak sütési fokozatairól, a száraz és nedves érlelés különbségeiről, a pácolás rejtelmeiről, a kollagénekről és a tökéletes steak elkészítésének fortélyairól. A délutántól vacsoraidőig tartó program folyamán négyféle húst kóstolhatott meg a nagyérdemű, amelyekhez a szegedi Borpont borszaküzlet tulajdonosa, Varga Zoltán ajánlott argentin, amerikai és magyar vörösborokat.
Előételként ropogós bagett került a tányérokra kéksajt-mártással, feketeerdő sonkával, körtével és aszalt gyümölcsökkel.
Az amuse bouche után már az első főfogás következett, ami egy nedvesen (vákuumcsomagolásban) érlelt hús volt. Az egy hónapon keresztül érlelt keményebb, de ízekben-aromákban gazdag texas steak-et béarni mártással és egy könnyed almás-mézes amerikai káposztasalátával szervírozták.
A coleslaw a gyengébb ízű fehér és az intenzívebb ízt adó lila káposzta keverékéből állt. Nagyon jót tett a salátának, hogy porcukor helyett mézzel édesítették, a majonéz zsírossága pedig szépen lekerekítette a citromlé és az almaecet savait. A tárkonyos karakterű béarni mártás gazdag ízvilága és krémes állaga ugyancsak találó választás volt az első húshoz.
Másodjára egy fűszeres pácban érlelt uruguay-i keresztfartő steak került terítékre. Lajos felvezetéséből megtudtuk, hogy nem véletlen, hogy Uruguay-t a steak hazájaként is emlegetik, ugyanis a dél-amerikai ország óriási legelőinek köszönhetően sok az ún. “grass fed beef” vagyis a fűvel etetett szarvasmarha, aminek nemcsak, hogy finomabb a húsa, de sokkal egészségesebb zsírokat is tartalmaz. A garnírung ezúttal burgonya gratin volt egyszerre édes és fanyar vörösbor mártással kísérve. A rétegzett burgonya a tejszínes felfőzésnek köszönhetően krémes állagot kapott, és csak úgy illatozott az ízesítéshez használt friss rozmaringtól.
A vékonyabbra szelt és szárazabb húsok után az emberesebb, vastagabb szeletek következtek. A bélszín nagy utat megtéve a végeláthatatlan pampák hazájából, Argentínából került az asztalunkra. A hatalmas síkságokon a marhák sokat legelnek, így a húsukból nagyon finom steaket lehet sütni. Lajos, aki a vendégek számára minden egyes steakhez valamilyen sütési fokozatot is ajánlott, most a rare mellett tette le a voksát.
Az argentin bélszínt natúr olajban pácolták, majd sütés után mindkét oldalát sóval és frissen őrölt borssal fűszerezték. Körítésként a tört krumpli remek alternatívájaként enyhén csípős batátakrémet, továbbá egy pikáns mangó chutney-t kaptunk. A chutney-hoz egy játék is kapcsolódott. Aki kitalálta, hogy milyen – első hallásra talán oda nem illő, mégis nagyon harmonizáló – fűszer van benne, annak egy ingyen steak ütötte a markát. Evés közben a mellettünk lévő asztaltól érkezett az első helyes megfejtés; a titokzatos fűszer a kardamom volt.
Személyes kedvencünk a Greater Omaha tüskés pecsenye lett, amit BBQ babsaláta és barna mártás (jus) kíséretében tettek a tányérunkra. Az amerikai fajta zsírral átszőtt, fokozottan márványozott húsrészéből egy nagyon puha, omlós végeredmény született. Ez a steak csak minimális fűszerezést kívánt, hiszen rajta érződött leginkább a marha karaktere, amit hagyni kell érvényesülni. A hús szaftos és olyan porhanyós volt, hogy szinte omlott a szánkban. A vajbabból készült salátát a paradicsompüré-ketchup alapú, narancslével ízesített házi barbecue szósszal dobták fel.
Slusszként egy csoki desszertet tálaltak goji bogyóval, pekándióval, kesudióval és törökmogyoróval. Hiába éreztük, hogy a csokoládé holland kakaó hozzáadásával készült, és hiába volt isteni a gyümölcsragu, a vacsora ezen pontján már alig fért belénk valami. (Azon tűnődtünk, hogy mi segített volna jobban rajtunk, ha a program egy órával később kezdődik, vagy ha az első steak egy könnyedebb lazacból vagy tonhalból készült volna.)
Folytatás biztosan lesz, ezért, akinek felkeltettük az érdeklődését, figyelje a Famous facebook oldalát vagy a blogunkat. A borokról nem sokat írtam, pedig Varga Zoltánnak hála nem mindennapi nedűket kóstolhattunk, ráadásul Zoli olyan szakértelemmel mesélt a borokról és a mögöttük álló pincészetekről, hogy biztosan sokan felkeresték hétfőn a Közép fasori üzletében. Végül kellemes élményekkel gazdagodva, elégedetten igyekeztünk magunkat a majd négy órás evés-ivás után hazagurítani. Két dolgot biztosra vettünk: hogy visszatérünk még, és, hogy aznap már nem eszünk többet.
Kapcsolódó cikkünk: Rapburgerek Szegeden